Ugrás a tartalomhoz

Bács-Bodrog vármegye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bács-Bodrog vármegye
Bács-Bodrog vármegye címere
Bács-Bodrog vármegye címere
Fennállás1802-1949
OrszágMagyar Királyság
KözpontZombor
Főbb településekZombor
Zenta
Baja
Szabadka
Újvidék
Népesség
Népességismeretlen
Nemzetiségek44% magyarok
23% németek
17% szerbek
3,7% szlovákok
1,24% ruszinok
Valláskatolikusok, reformátusok, Ortodox kereszténység
Földrajzi adatok
Terület11079.4 km²
Térkép
Bács-Bodrog vármegye térképe
Bács-Bodrog vármegye térképe
Bács-Bodrog vármegye domborzati térképe
Bács-Bodrog vármegye domborzati térképe
A Wikimédia Commons tartalmaz Bács-Bodrog vármegye témájú médiaállományokat.
Bács-Bodrog vármegye közigazgatási térképe 1927-ből. A Jugoszláviához tartozó területen az 1918 előtti magyar közigazgatási beosztás van feltüntetve.

Bács-Bodrog vármegye (németül: Komitat Batsch-Bodrog, latinul: Bachiensis et Bodrogiensis, szerbül: Бач-Бодрошка жупанија, horvátul: Bačko-Bodroška županija) közigazgatási egység a Magyar Királyság alföldi részében. A vármegye területének kisebb északi része jelenleg Bács-Kiskun vármegye, míg nagyobb hányada a szerbiai Vajdaság Autonóm Tartomány része.

Földrajz

[szerkesztés]

Bács-Bodrog vármegyét keleten a Tisza, délen és nyugaton pedig a Duna határolta, határa csak északon nem futott természetes vonalon. Bács-Bodrog vármegye szomszédai északon Pest-Pilis-Solt-Kiskun, északkeleten Csongrád, keleten Torontál, délen Szerém, délnyugaton Verőce, nyugaton pedig Baranya vármegye. Ezeken kívül 1930-tól északnyugaton Tolna vármegyével is határos volt.

A vármegye teljes területe síkság.

Történelem

[szerkesztés]

Bács-Bodrog vármegyét az 1802. évi VIII. törvénycikk hozta létre Bács és Bodrog vármegyék egyesítésével, melyek már a 13. század elejétől léteztek.

A vármegye területét az Oszmán Birodalom elfoglalta a 16. században és a török uralom idején a Szegedi szandzsák része volt. 1699-től a Habsburg Birodalom által létrehozott Bácska régió részévé vált, 1751–91 között a Tiszai Koronauradalomhoz tartozott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a vármegye a Szerb Vajdaság része lett, majd 1849–1860 között a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság része volt. 1873-ban Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták a Sajkásvidéket.

Bács-Bodrog vármegye déli, nagyobbik részét 1918-ban elfoglalta, majd a trianoni békeszerződés alapján megszerezte a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság. 1918–1922 között e terület egyike volt a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megyéinek Újvidék székhellyel.

A Magyarországnak meghagyott kisebb rész szintén önálló megyeként működött tovább, melynek székhelye 1941-ig Baja volt. Ez 1941-1944 között kiegészült a déli, elszakított területekkel, székhelye ezekben az években ismét Zombor volt.

A második világháború után visszaálltak a trianoni határok, Bács-Bodrog vármegye déli része újra Jugoszláviához került, az északi rész pedig ismét Baja székhellyel működött tovább.

Bács-Bodrog vármegye megszűnésére az 1950-es megyerendezés során került sor, amikor egyesítették Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részével Bács-Kiskun megye néven.

A vármegye déli része jelenleg a Vajdaság Autonóm Tartomány része.

Lakosság

[szerkesztés]
  • A lakosság száma 1880-ban 638 063 volt. Közülük 234 352 magyar (36,73%), 162 894 német (25,53%), 24 761 szlovák (3,88%), 469 román (0,07%), 7 294 rutén (1,14%), 177 081 szerb és horvát (27,75%), 832 egyéb anyanyelvű volt.

A vármegyének 1910-ben 812 385 lakosa volt, ebből:

nemzetiségűnek vallotta magát.

Közigazgatás

[szerkesztés]

Bács-Bodrog vármegye a 20. század elején tizenhárom járásra volt felosztva:

A vármegyéhez ekkor egyetlen rendezett tanácsú város tartozott (Zenta). Ezen kívül a megye területén négy törvényhatósági jogú város volt (Baja, Szabadka, Újvidék, Zombor).

1920-41 között a magyarországi csonka vármegye három járásra oszlott (Bácsalmási, Bajai és Jánoshalmi, az utóbbi Jánoshalma székhellyel) és területén egy törvényhatósági jogú város (Baja) feküdt.

1941-44 között a Trianon előtti beosztás lépett ismét érvénybe azzal az eltéréssel, hogy az 1929-es magyarországi közigazgatási változásokkal összhangban rendezett tanácsú helyett megyei város lett Zenta rangja, és megyei város lett Magyarkanizsa is.

1945-től a trianoni határok visszaállításával visszaállt a megye két háború közötti járási és városi beosztása is.

Bács-Bodrog vármegye ispánjai

[szerkesztés]

Főispánok

[szerkesztés]

Bács-Bodrog vármegye főispánjai:[2]

  • Podmaniczky József (1802–1823)
  • Győry Ferenc (1824–1839)
  • Rudics József (1841–1848)
  • Horváth Antal (1848)
  • Csernojevics Péter (1848) (kormánybiztos)
  • Szentkirályi Móric (1848) (kormánybiztos)
  • Beöthy Ödön (1848–1849) (kormánybiztos)
  • Hunkár Antal (1849) (kormánybiztos)
  • Batthyány Kázmér (1849)
  • Haczel Márton (1849) (kormánybiztos)
  • Latinovits Károly (1849) (ideiglenes császári biztos)
  • Nikolits Izidor (1849–1861) (császári és királyi biztos)
  • Rudics József (1861)
  • Piukovics Ágoston (1861–1867) (császári és királyi biztos)
  • Rudics József (1865–1867)
  • Mihajlovics Miklós (1867–1869)
  • Mártonffy Károly (1871–1876)
  • Gromon Dezső (1876–1880)
  • Sándor Béla (1880–1895)
  • Vojnits István (1895–1901)
  • Latinovits Pál (1901–1906)
  • Fernbach Károly (1906–1918)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Fényes Elek:A Magyar Birodalom Nemzetiségei és Ezek Száma Vármegyék és Járások Szerint 1867
  2. ↑ Fő- és alispánok 1698-tól máig. (magyar nyelven) (html). Arcanum

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Bács-Bodrog County
A Wikimédia Commons tartalmaz Bács-Bodrog vármegye témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bács-Bodrog_vármegye&oldid=27479774”